Ezt a színességet most nagyon jól lehet ekkora perspektívában érzékelni. Egy álmom valósult meg ezzel a dél-amerikai úttal. És most itt vagyok és szívom magamba mindazt, amiről ez a kontinens szól. Öt és fél hónap. Hosszú idő bejárni nyolc országot, benyomást szerezni az emberekről, látni hogyan élnek és mit hoznak magukkal a múltjukból. Egy idegen országban és emberek között nemcsak az adott országban élő népről, annak kultúrájáról, hanem legfőképp magunkról tanulhatjuk a legtöbbet. 

Dél-Amerika színes!
 

Az út alatt néhány város építészete nagyon tetszett, mégis inkább a dél-amerikai tájak, az állat-, növényvilág az, ami lenyűgözött, ami az eddig látottaktól eltérve újdonságnak hatott. Nemcsak egy kontinensen belül, hanem itt egyetlenegy országon belül is sokszor megtalálható sivatag, hegylánc, gleccser, vízesés, minden. Mindez nullától 7000 méterig terjedő magasságokban.

Közel 17,8 millió négyzetkilométeren, 400 millió ember él Dél-Amerikában. A mi Magyarországunk szinte bármelyik dél-amerikai országnál kisebb, mind méretét, mind lakosainak számát tekintve. 
Összehasonlításul: Ecuador területén háromszor is elférne Magyarország, bár a térképet elnézve Ecuador kicsinek tűnik és Dél-Amerikában is az egyik legkisebb ország.
Európa például 10.395.504 négyzetkilométer területével 60%-a Dél-Amerika területének. Míg népességi adatokat tekintve Dél-Amerika lakosainak száma alig több mint a fele Európa lakosságának (690.000.000 millió) 

Hihetetlen távolságok vannak. Európaiként Dél-Amerikában átalakul a távolságról alkotott fogalom. Argentínában, Chilében, Brazíliában, Peruban, Bolíviában, Ecuadorban, Kolumbiában és Aruba szigetén jártam. Összesen 46975 km tettem meg repülővel, ebből Dél-Amerikán belül 20700km-t. Buszon 14415 km-t töltöttem, ebből 13930km-t a 7 dél-amerikai országot járva. Ehhez hozzáadódnak még a gyalogos városnézések, a 3-4 napos sátras túrák, a városon belüli vagy egy túra részeként megtett busz utak, és így még további kilométerek adódnak az össztávhoz. 2014. október 31., péntek hajnalban indultam, haza 2015. április 11., szombaton érkeztem.Összesen: 163 nap; 5 hónap, 12 nap; 23 hét és 2 nap

Dél-Amerika, egy misztikusnak hangzó-és tűnő, ősi kultúrákat rejtő ezerarcú földrész. Itt vagyok, és ami eddig oly távolinak tűnt, most itt van karnyújtásnyira és annyira természetes érzés itt lenni. Óriási élmény, ahogy egy kontinens már nem csak egy színes térkép, hanem az út során életre kel, értelmet nyer. Nagyon különleges érzés olyan helyeken járni, amelyekről csak tanultunk földrajzórán.

Egy ilyen utat magunknak előkészíteni és egyedül végigcsinálni inkább expedíció, mint szimpla utazás, ez egy életforma. Egy listával - a helyekről, amiket szerettem volna látni - indultam neki, ezen kívül mindent helyben szerveztem és döntöttem el. Mindig elcsodálkozom, hogy mi mindent lehet csinálni egyetlen nap alatt.
Magamra számíthattam csak, és bár egy idegen helyen nem mindenhol volt könnyű eligazodni, izgalmas volt és jó érzés töltött el, hogy szabadon alakíthattam mindent. Hagytam, magam feloldódni a közegben, követtem a megérzéseimet, a jeleket és a sorsban bízva haladtam az úton. Ha van célunk és az utunkon járunk, minden segít minket a haladásban.
Szeretek csak kinézni az ablakon és a meleg szélben elsuhanni a tájak mellett, megtelni velük.
Szeretek néha csak leülni és nézni az életet, az ottani embereket, megfigyelni kivel vannak, milyen a kedvük, mit isznak, milyen a kisugárzásuk, hallgatni, ahogyan beszélnek.

Többször jártam a világban sokkal szegényebb emberek, körülmények között, mint amiben én élek és sokat tanultam tőlük. Hogy kevésért is mennyire hálásak, kevéssel is teljesen boldogok. Hogy mennyire az emberi kapcsolatok számítanak, az élet nehézségeit inkább elfogadják, vagy ha lehet, megoldják. Én is megtapasztaltam nap, mint nap, hogy mennyivel kevesebb elég a mindennapokhoz. És tényleg nem hiányzik más. Minden egyszerűbbé válik. Oly kevés elég a boldogsághoz, ha szeretjük és értékeljük az életet. A hála érzése ilyenkor mindennapos. Egy ilyen úton semmi nem természetes. Nincs fix otthon, étel, család, barátok körülöttünk, nekünk kell mindent, minden nap előteremtenünk, ráadásul idegen környezetben. Az úton sok érdekes emberrel találkoztam, hallgattam az élettörténeteiket, tapasztalataikat nagyon messzi helyekről, amelyek ilyenkor mégis úgy hangzottak, mintha a túlsó sarkon lennének. Tényleg mindig azokkal kerülünk kapcsolatba, akikkel kell, és azt kapjuk, amire szükségünk van és pont ott vagyunk, ahol lennünk kell. Mindig. Egyedül úton lenni nagy szabadságot jelent, amikor az egész út kimenetele, milyensége kizárólag rajtunk múlik.
Azt tapasztaltam, hogy mégha egyedül is utazunk, akkor vagyunk csak magunkban, ha valóban egyedül szeretnénk lenni. Akár az utazások alatt, vagy a szállásokon vagy bárhol, rengeteg utazó és helyi van, akivel összeismerkedtem én is.

A természet lenyűgöző. Itt minden megtalálható, ami a világ többi részén csak szétszórva van jelen. Itt a déli féltekén az évszakok fordítottak, a Nap és a Hold is máshogy látszik és még a felhők is mások
Dél-Amerikának hihetetlen élővilága van, mindig hallottam vagy madarat vagy bogár ciripelést vagy a zene szólt. Élt minden. Dél-Amerikában van a világ legnagyobb esőerdeje (Amazonas esőerdő); a Föld legszárazabb területe (Atacama Sivatag); a világ leghosszabb folyója (Amazonas); a legnagyobb vízesés (a venezuelai Angel Falls); a világ legmagasabban fekvő fővárosa (La Paz -Bolívia); a legmagasabban elterülő és hajózható tó (Titicaca); a világ legdélebbi, állandóan lakott helye (Puerto Toro-Chile). A kontinensen végignyúló hegylánc, az Andok is számos lenyűgöző természeti csodát rejt.
Sok esőerdő és “felhőerdő” is van Dél-Amerikában. A különbség abban van, hogy a „felhőerdő” állandó felhőben, ködben van a lassú párolgási folyamatnak köszönhetően. Valamint a felhőerdők sokkal magasabban találhatóak és sokkal hűvösebbek. Az esőerdők alacsonyabban fekszenek és így sokkal melegebb ott a levegő. Az esőerdőkben nagyobb, lassabb folyók haladnak keresztül, általában iszapos mederben folyva, míg a felhő erdőkben gyorsabb, sekélyebb és tisztább folyók vannak. 

Dél-Amerika kulturálisan több ezer éves ősi kultúrák és egy nagy adag európai kultúra keveréke. Már csak kis településeken és leginkább Peru, Bolívia és Ecuadorban őrzik az ősi kultúrát és gyakorolják az ősi vallást, rituálékat. Ott az öltözködés is jellegzetes, színes textilből készült ruháik, kendőik mintái a hagyományos népviseletről mesélnek.
A legtöbb Dél-Amerikai városban van egy központi tér (Plaza de Armas – díszszemletér), ahonnan a négy égtáj felé indulnak az utcák. Ez az építkezési mód a spanyoloktól származik. Egy város főterére mindig érdemes ellátogatni - bárhol is járunk a világban - mert itt lehet jól megérezni a hely „szívverését”.
A gyarmatosítók korából gyönyörű épületek, városrészek maradtak fenn. Ilyen európai hangulatú, építészetű városokban lenni és helyiek között sétálni olyan érzés, mintha bárhol máshol Európában vagy Amerikában lennék.

Sok, a világon elterjedt és kedvelt élelmiszer alapanyag származik Dél-Amerikából, amelyeket az indiánok már több ezer éve termesztenek és használnak. A burgonya, a kukorica, a paradicsom, a paprika, a cukornád, a földimogyoró, a vanília, és az ananász, mint legismertebbek mind innen terjedtek szét a világban.
A kontinensen olyan mikroklímák léteznek, ami miatt a legtöbb országban egész évben megteremnek a zöldségek és gyümölcsök. 

A koka, az inkák szent levele, amelyet eredetileg arra használtak, hogy az Andok isteneivel tudjanak kommunikálni, ugyanúgy jelen volt az ősi andoki élet mindennapjaiban. A régi szertartások jelképe és gyógyszerként is használták, ma főleg a magasságban jelentkező betegségek (fejfájás, hányinger, gyengeség, szédülés, orrvérzés) megelőzésére. A feldolgozatlan koka levél használata Argentínában 1989 óta legális, Peruban, Chilében és Bolíviában is, de sehol máshol a világon nem.

A maté tea ivás szokása az egyik legkülönlegesebb és jellegzetesebb Dél-Amerikában. Elsősorban Chilében és Argentínában szokás, hogy teájukkal a kezükben közlekednek. Van egy általában tökből kivájt és ilyen formájú tartóedény, ebbe teszik az örökzöld maté fa (dél-amerikai magyal) megszárított levelét, ami értékes antioxidáns, valamint ásványi anyagokat és vitaminokat is tartalmaz. Ezt követően leforrázzák és egy speciális, ezüst szívószállal, - aminek a végén szűrő van - iszogatják a teát. Társaságban a matét egy-egy korty után körbeadják, ezzel tisztelve meg egymást.
 
A világ kávétermelésének több mint felét Brazíliában és Kolumbiában termelik, itt ittam a legfinomabb kávékat. 

Rengeteg kutyát láttam az utcákon élni Dél-Amerikában, nagyon tipikus kép mindenhol, legyen az egy piac melletti tér vagy egy elegáns épület, akár étterem előtere. Az emberek szeretik őket, békében élhetnek, a kutyák az életük megszokott szereplői. Például Valparaísoban, a kutyusok télen olyan kabátokat kapnak, amin ez a felirat szerepel: "Én nem kóbor, hanem szabad kutya vagyok". Egy délután Puerto Natalesben megláttam egy kutyát, akinek vérzett az orra. Odamentem hozzá, hogy megnézzem mi történhetett vele. Röviddel ezután egy fehér köpenyes férfi jött oda egy injekciós tűvel és ellátta a kutyust. Mikor körülnéztem láttam, hogy nem messze egy gyógyszertár van, mégis annyira kellemes meglepetés volt, még nem tapasztaltam ilyen jellegű spontán orvosi segítést kóbor kutya irányába.